30. Fejezet

Üdv ismét!

Felkerült a 30. fejezet, az új hét alkalmával. Ebben a részben sok új információ kerül szereplőink birtokába, amik tovább bonyolítják az életüket. Tartsatok velünk, s osszátok meg a gondolataitokat bátran.

                                                                           B.A.D.

"Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart,

visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar!"

* Shane *

Az egyik legelviselhetetlenebb dolog a tehetetlenség. Tétlenül ücsörögni egy karámban, ahol bármelyik percben a seggedre nyomhatják az égő billogot, elég frusztráló tud lenni, főleg ha a hátadból egy elfertőződni készülő nyíl áll ki, elnyomva az egyik ideget. És ha még ez se lenne elég, akkor a melletted szófosó idióta seggfej, biztosan kiveri a biztosítékot.

- Adam, mégis melyik szót nem értetted abból, hogy kibaszottul leszarom a Sundance naptejes reklámod előkészületeit?! - sziszegtem a fogaim között,oldalammal a fának dőlve. - Úgy nézek én ki, mint aki most erre kíváncsi? - patakokban fojt az izzadság a homlokomon, miközben szarrá fagytam. Valami nem volt oké, és belegondolni se akartam, mi lesz, ha nem ér Jason vissza valami gyógykóróval a kezében.

- Hát öregem Drakula afrikai csokigyerek hozzád képest, úgyhogy, lehet egy kis szoli neked se ártana most. - vizslattak a fejemet, kaméleon módjára, és tudtam, hogy reménytelen ennek bármit is mondani. Becsuktam a szemem, s próbáltam kizárni őt a fejemből, a fájdalom együtt. Elég jól bírtam a gyűrődést, de ez most baszottul fájt. Az volt a mázlim, hogy valószínűleg, egy artériát is nyomott a nyíl, így nem véreztem el.

- Szerinted Aprilék, most a bozótban kufircolnak? Kis békülős kámaszutra szex!, Hmm... - vett a kezébe egy fűszálat, s mint egy cowboy a szájába tette.

- Bízom benne, hogy mással vannak elfoglalva, - fordítottam el a fejem, jobb látvány reményében, mint Adam kérődző burája.

Teltek a percek, lehet órák is, itt már semmi sem volt biztos. Az időérzéke az embernek szinte teljesen megsemmisült, az éjszaka se biztos hogy éjszaka volt, s a nappal szintén. Kész tébolydába keveredtünk Acheron által, aki, ha tippelnem kellett volna, egy kellemes, meleg dolgozószobából nézte az egészet egy monitoron, kezében ír whiskyvel. Szívem szerint az üvegben levőt rálocsoltam volna, majd egy kellemes gyertyafényes vacsorára invitálva, felgyújtottam volna a gecibe. De ami késik nem múlik, a benne levő harag egyre csak gyülemlett, s tudtam, hogy csitításra vár.

- Haver hallottad? Valami mozgott arra fele. - mutatott a mellettem ülő féleszű egyenesen.

- Már mondtam Greenfield! Nem. Vagyok. A haverod! - fordultam felé, de baromira nem esett jól a mozdulat, s keményen össze kellett szorítanom a fogaimat, hogy ezt más tudatára ne adjam. Legkevésbé volt szükségem most Adam sajnálkozó megjegyzéseire.

- Te, ez egyre közelebb jön! - pattant fel, kezébe véve egy saját kezűleg fabrikált dárda szerű eszközt. - Na gyere te rohadék, hadd fúrjam ki az agyad!

- Megyünk Adam, nem kell aggódni - jött egy ismerős hang a sűrűből, melynek hallatán megkönnyebbültem fellélegeztem. Nem akartam megadni Acheronnak ezt az örömöt, hogy itt dobom fel a talpam.

- Jason haver! Végre! Shane lassan már az utolsókat húzza - tett megjegyzés, az emberem mire ha fel bírtam volna állni, tuti fejbe baszom.

- Találkoztam pár jó forma alakkal, - tért be a táborunkba a volt G.l:-es , nem is akárkikkel.

- Hohó! Egy egész kis csipet-csapat! Hát ti se lettetek Achi husi. - veregette vállon az érkezőket Adam, és őrült módjára a levegőbe bokszolt.

- Öröm a köbön, - mondta Rick, ledobva a fegyverét a földre, majd mellé huppant unottan, mint akinek tele a töke az egésszel. Együtt éreztem.

- Ahogy látom még te is élsz, - biccentettem felém a rég nem látott húgocskám, kedves szavaival, s Rick mellé telepedett.

- Én is örülök neked Trixie. - préseltem ki némi emberi hangot a torkomból, de már elég nehezen ment. - Jason szereztél valami... - de már nem tudtam befejezni a mondatot, mert veszett köhögő roham jött rám.

- Igen szereztem neked egy Cameront. - integetett Jas mögött. Látszólag ő volt az egyetlen lelkes tagja a csapatnak, talán a vigyorgó Alex Freegard versenyezhetett még vele, de a bicegő Kassia, és a sort záró Gerald semmiképp.

- Ha a patika nem a haverom, akkor jön a képbe Cameron, - promótálta magát vígan, - Nem festesz túl jól, oh egy kis mérgezett nyilacska? - guggolt le mellém, és szemügyre vette a hátamból már évezredek óta kiálló nyilat. - Elég csúnyán néz ki, és körülette gennyedzik. Nagy valószínűséggel jó helyen fúródott be, ha lehet ilyet mondani, és azért élsz még.

- Remek hír, és most kihúznád végre?

- Először is, körülötte fertőtlenítő géllel kellene bekenni, de most jó lesz egy kis kakukkfű nedv is. A benne levő karvakol remekül megakadályozza majd, hogy további baktériumok menjenek a nyílt sebbe. - nyúlt a zsebébe, és kihúzott pár szál zöld növényt.

- Látom betáraztál - hajolt le mellé Alex, figyelemmel kísérve a történteket. Kissé úgy éreztem magam, mint egy tanulmányi boncállat, valamelyik iskolában. És látjátok gyerekek, ez itt a szív...

- Szerencsére nem csak mérges szömörcével van tele a hely. Léptem nyomon beszereztem pár hasznos növényt, sejtettem, hogy hasznát vesszük. - eszközasztal gyanánt kiterített egy rongydarabot a földre, és ráhelyezte a kakukkfüvet.- Viszont, belsőfertőtlenítésre is szükség van.

- Kössz, de nem kérek beöntést, - tornáztam magam egyenesebb testtartásba, már amennyire ment.

- Az itt elég nehezen kivitelezhető lenne, én humánusabb megoldást javasolnék. - vett elő egy kicsi cumisüveget a másik zsebéből.

- Ugye csak viccelsz? - kezdett elfogyni a türelmem, mikor bohócot akart belőlem csinálni,

- Ez tökéletes folyadék tartály, nem értem mi a gond. Ebben egy méregölő, fertőtlenítő elegy van, ami tökéletes ph értékkel bír, az esetleges mérgezések hatástalanításra.

- Azt a szar akkor sem fogom a számba venni. Szerezz másikat!

- Egyrészt nincs másik üveg, másrészt, ez már napok óta érlelődik, ha újat kellene csinálnom, akkor legalább még három napig a hátadban maradna a nyíl, ami 100%-os elfertőződést jelent, vagyis 100% halált. Na most ezek függvényében felteszem ismét a kérdést. Hajlandó vagy ezt meginni, és végre kihúzhatjuk a hátadból kiálló oda nem illő alkatrészt, vagy várunk még és akkor a temetésed lesz a következő amire összegyűlünk. Nos? - tartotta a két kezét, mérlegként, a választási lehetőségek szemléltetésre.

- Bazd meg Cameron, add ide azt a vackot!- döntöttem vacillálás nélkül, mert ülni sem tudtam már. Minden egyes sejtemben éreztem hogy kezd kifogyni az erőm, és kurva szar érzés volt. Erőtlennek és kiszolgáltatnak lenni, rosszabb mint a halál, és én ebben az abnormális bizarr faszopókalitkában nem terveztem megdögleni.

- Oké, de előtte a fedő kötést is elkészítem, hogy rögtön rá is tudjam tenni, ahogy kikerül onnan a nyíl. - rakosgatott mindenféle zöld gazt a anyagra, majd jól kinyomogatta a levüket. Ránéztem a többiekre, akik fekvő, félig fekvő, ülő pózban bámultak engem.

- Nincs más dolgotok? - baromira nem vágytam a kajtató tekintetükre, ahogy jól szórakozva, vagy sajnálva meredtek rám.

- Jelenleg te vagy itt legnagyobb attrakció. Senki nem hagyná ki a nagy Shane cuclizását. - vigyorgott Trixie, Ricknek dőlve. Az én drága egyetlen kis húgom, akit a legtöbbször egy kanál vízben meg tudnék fojtani, most is olyan kedves volt,mint szokott.

- Mikor Lenovare-ben voltunk és szakadék fölött himbálóztál, nem volt ilyen nagy a szád. Most szilárd a talaj van a feneked alatt, mi? - biccentettem felé a fejemmel, mert legalább az még mozgott. Kezdtem eléggé elzsibbadni, és nem kellett orvosi diploma, hogy megtudjam állapítani, ez bizony kurvára nem jó jel.

- Shane, kapj már rá a cumira, hidd el jobb lesz utána, megkönnyebbülsz, - kontrázott rá az a seggfej Adam.

- Hiányzik a kínzókamra, mi Greenfield? Avagy a vér nem válik vízzé, nektek ez a sors jutott Acheronnal? - szúrtam vissza az idióta megjegyzésére, ami, az arckifejezéséből ítélve érzékeny pontot érintett, s csak megvonta a vállát.. Ezek az faszkalapok azt hitték, mert rokkant módjára zsibbadok itt, packázhatnak velem, kár, hogy ezért hamarabb kell felkelniük. Vissza fog még egyszer állnia rend, és meg vannak az eszközeim amivel visszavághatok, és abban bizony nem lesz köszönet, arról gondoskodom.

- Készen állsz ? - kente végre be a zöld trutymóval a hátam Cameron doki, miután félig lehasította rólam a pulóvert. - Háromra kihúzom, s utána rögtön idd is meg a vegyületet. - nyomta a kezembe a cumisüveget, amiben a cucc, valami burjánzó dzsindzsásra hasonított.

- Csináld. - fogadtam el a sorsom, és kész voltam kiszipkázni azt a szart.

- Nem lesz kellemes, de kezdjük. . ragadta meg minél közelebb a bőrhöz a nyilat, bele ne szakadjon, - Egy... Kettő... - de már ki is rántotta.

- Hogy az a jó szájabbaszottkurvaélet! - üvöltöttem teli torokból, fájdalommal átitatott hangon. Úgy égett a hátam, az izmaim, s minden egyes részem, hogy arra szavak nem voltak.Fájt, kurvára fájt. Nem ehhez voltam én szokva, általában nem engem kínoztak. - Azt mondtad háromra csinálod.

- Ja, de ez jobban beszokott válni. Igyál, mielőtt az egész kifolyik. - mutatott az immáron repedésekkel teli üvegre.

Számhoz emelve azt a vackot, nagy levegőt véve inni kezdtem. Az első korty lávaként égetett, s a halpiaci pöcegödörhöz hasonlító, rohadt naspolya aromájú lé, nem hoztam meg a kedvem a további kortyokhoz, de tudtam, hogy muszáj lesz, mind benyakalni. Jim, Beam, Ballatines, Jack Daniels, Red Label, Tullamore Dew, és a többi jó barátomat ismételgettem, próbálva rájuk gondolni, és elnyomni az ízt, valamint a kuncogó hangokat. Kretének...

Addigra be is esteledett, az utolsó cseppeket kiszürcsölve láttam a sötétlő eget, ami nem is biztos, hogy ég volt, és a csillagokban sem hittem. Csak bambultam felfelé, mint aki hipnotizálva lett, a kezemből kiesett az üveg is. Olyan megnyugtató volt, vagy csak Cameron belőtt a füveivel. Lehet, hogy hallucináltam, de mintha, a fájdalom kezdett volna elmúlni, s sejtjeim elkezdték a regenerálódást. Még a göncöl szekeret is képes lettem volna összekötni, hirtelen olyan jól éreztem magam. És ez az ég, milyen gyönyörű, meg a csillagok is, csak úgy ragyogtak. A kis medvét akartam összekötni a nagy medvével, de szegény kis bocs eltévedt. Teljesen elszontyolodtam, hol lehet a mamija?! Én is szerettem a mamimat, és most ő hol lehet?

....

- Fel kéne már kelni, nem gondolod? - tértem magamhoz Trixie lábrugdosására. Mégis mi a fasz történt?

Alig emlékeztem valamire, csakhogy kihúzza Cameron a nyilat, megiszok valami löttyöt, aztán se kép se hang. Viszont meglepő módon csak úgy vibrált bennem az energia, mint aki egy ötcsillagos luxus lakosztály baldachinos franciaágyán aludt, vagy tíz órát. Kinyújtóztam, a földön, s ugyan még éreztem a hátam, de az éles fájdalomnak már nyoma sem maradt.

- Munka van csipkerózsika, nem fogod átaludni az egész napot, - sétált el mellett Jason, kezében egy lándzsával, és rögtön szemet szúrt, hogy hogy lettünk mi ilyen sokan, és mi ez a sürgés- forgás. Rögtön felálltam, hogy feltérképezzem a terepet. Kiscsoportokban álltak .

Ashley?? Conlan?? Ezek meg mikor kerültek ide?

Megpillantottam Aprilt, aki egy fadarabot élezett. Akkor esett csak le, hogy ő nem Jasonnel jött vissza. Vajon nem jól sült el a pásztoróra?

Laorux megkötözve ült a fa tövében, miközben magában énekelgetett. Mellette egy nyikhaj barna srác ütögetett egy kókuszdiót, talán Kevin vagy ilyesmi volt a neve. Nem tett rám mély benyomást a kölyök.

Tsunade és Emily is új volt a köreinkben, ők a karkötőt vizsgálgatták nagyban, a többiek pedig, mint valami túrára felkészülve csomagoltak.

- Akkor párokban kellene mennünk, nem? Minél több kőre szükségünk van, de egyesével veszélyes lenne, - kérdezte a szőke szövetségi vezető, cipőt kötve.

- Állj, állj állj! - mentem be a táborközepére, szétárt karokkal, hogy mégis mi ez az egész. - Milyen kő? És hova megyünk? És ti meg hogy kerültök ide? - ráncoltam értetlenül a homlokom. - Senki nem megy egy tapodtat sem sehova, még be nem avat, mi történt itt.A kurva életbe is !

- Shane újra köztünk...- jegyezte meg Gerald, de a hangjában egy csepp lelkesedés sem volt.

- Üdv haver! Jó sokat szuszóztál, - bokszolt a vállamba Adam, mikor elment mellettem.

- Ne köszöngessél itt bazd meg, hanem arról járjon a pofád, mi a fasz történt itt!!!- üvöltöttem már a mondta végére, mert megint csak nem kaptam meg a nekem járó tiszteletet. Éjszaka bekómálta, és akkor mi van, most itt vagyok, és mindent tudni akarok, Ez egy vezetőnek kijár.

- Nyugodj le Shane, mindent elmondunk, - egyenesedett fel Ashley és békés hangjával megint ott csillogott a fején a glória.

- Remek. Először is, ti, csak erre tévedtetek?

- April ránk talált, és meg is mentett . Laorux valószínűleg nem bolond, csak tetteti, de azt mesterien. Acheronnal ő is kapcsolatban állt. - A szőkeség szavaira, mindenki Laorux-ra meredt, aki épp valami idióta télapós dalt énekelt . Ki akartam deríteni az igazságot, hiszen egy emberemről volt szó. Vehemens léptekkel felé indultam, majd a hajánál fogva felrántottam őt a földről.

- Elég volt ebből! Beszélj, mi az igazság! - sercegtem a képébe, bízva abban, ettől talán észhez tér.

- A télapó nyáron nem tesz a cipőcskénkbe ajándékot. - mondta szomorú arccal száj biggyesztve. Oké ez nem jött be.

- Kurvára elegem van a hazugságokból Laorux! Itt vagyunk ebben a tetves disznóólban, és ne hidd, azt, hogy te innen meg fogsz élve menekülni, mert vagy Acheron nyír ki, vagy mi téged, úgyhogy beszélj! - vettem hangosabbra a saját hangerőmet.

- Achi, Maki, Baki, Faki, Paki, bumm,bumm bumm,- játszott a kezeivel, az öklét egymásra rakosgatva.

Betelt a pohár.

- Adjatok egy kést! - szóltam hátra, ideje volt más módszereket is bevetni.

- Van fontosabb dolog is most Shane, ezzel még ráérünk, - hallatszott Rick hangja mögülem, mire értetetlenül felé fordultam, s már kérdésre nyitottam volna a szám, de Ashley megelőzött.

- Folytatom tovább, és mindent megértesz.

- Folytathatnád azzal, hogy mi van a rózsaszín kis húgocskáddal, aki szurokba mártotta a kezét. - pillantottam Aprilre, aki még mindig dárdát faragott, mereven rám bámulva. A tekintetéből látszott, hogy megváltozott nála valami. Nem az az ártatlan naiv tekintet volt már, mint mikor elraboltuk.

- Velünk van. Hibázott, Tanult belőle, és hazatért. - fogalta össze röviden a védelmező Goldwin.

- Ja és akkor csak így visszafogadjuk és minden szép és jó újra?- kötekedtem, de jólesett.

- Ahogy mondod. - szögezte le tüzetesen, fejbólintással, majd hosszú másodpercekig farkasszemet nézve, végül megszakítottam azt. Legyen így, April még a hasznunkra válhat, reméltem,hogy most nem hoztam rossz döntést ezzel, de legalább újra a köreinkbe köszönthetjük a formás kis hátsóját.

- Esetleg valami kifogásod van ellene, Shane? - tette le lassú mozdulattal, a kezében lévő eszközt, mindvégig a szemebe nézve majd felállva elém sétált. - Mintha nem hibázott volna itt senki, ugye? - nézett körbe az ott tartózkodókon teátrálisan. - Mintha itt mindenki tele lenne 100%-os tökéletességek, ugye? Hagyjuk szerintem a képmutatást, elismertem, hogy tévedtem, de itt nem tartózkodik olyan személy, aki ne tette volna. Rossz utak, feltérképezetlen ösvények, és megannyi sötét, de hívogató barlang, ahova sajnos betéved az ember, de tapasztalattal tér vissza.- A vörös Goldwin lány beszéde alatt, teljes csend honolt, kicsi talán a lelkiismerettel rendelkezők magukba is szálltak.. - És a lényeg azon van, hogy visszatér.

Filmbe illő hatásszünet következett, ahol jó páran bólogattak, maguk elé meredtek, komoly , talán már síri arccal. Egyedül Jason,vigyorgott maró gúnnyal , és a fejét ingatta.

- Igazán megható beszéd volt, örülök, hogy újabb öt percet raboltál az életemből. - jegyezte meg megvetően. Igaz, hogy Jason elég nehezen megbocsájtó fajta volt, de hogy a csajával szemben is ennyire kemény legyen, az meglepett. Ismerve ezt a társaságot, előbb utóbb, úgyis a fülembe jutnak a szaftos részletek.

- Oké, ezt az ügyet egyelőre kipipálhatjuk, meg már az sem érdekel, hogy a többiek hogy juttattak el ide, de az viszont már sokkal inkább, hogy mégis hova készülünk?. - dörzsöltem meg az arcom a tenyereimmel, mert már kezdett a frusztálni a helyzet.

- Kő keresésre. - ugrott fel Alex,- tiszta izgi lesz, mint általánosban a nyuszi tojás kereső verseny. Mindig én nyertem benne, - húzta ki magát büszkén, mint egy kisiskolás.

- Mi van?

- Nézted már meg jobban a karodon levő karkötőt? - állt fel a még szürkében és fekete aurát sugárzó Tsunade. Volt valami ijesztő ebben a goth csajban.

- Ja fémből van, merev, mint az állat, és még sziklával se lehet leverni.

- Belül kellene megnézned, ott látnod kell egy követ. - ért mellém, kezébe fogva a csuklómat.

- Ez csak egy fekete gomb, de nem jó semmire. - próbáltam volna a kezéből kirántani a kezem, mert nem akartam semmilyen wodoo humbukot még magamra, de ő erővel ott tartotta.

- Hmm, ez egy Ónix. - vizsgálgatta a gombot, hát ez tényleg baromi izgalmas, emeltem égnek a tekintetem. - Acheronnal azért kivívtad a tiszteletet, ha ezt a követ adta neked. Ez ugyanis a a kitartás köve, segít, hogy sose ad fel. A mítosz szerint, ezek Vénusz körmei, melyeket Ámor levagdosott álmában.

- Szuper, szóval van egy lábujjköröm a karkötőn, és akkor most legyek boldog? - grimaszoltam, magamtól eltartva azt a szart, mely mindenkire csak csapást mért. A legbelsőbb mivoltunkat, az erőnket vette el ez a geci.

- A kövek kölcsönhatásban vannak egymással, mindegyiknek van legalább egy párja,ami úgymond azonos pólussal közeledik a másikhoz, ezért kioltja a hatását, s valószínűleg ez a kulcsa mindennek. - magyarázta bölcsen, borzalmasan irritáló nyugodtsággal - Már csak azt kell tudni, melyiknek melyik a párja, de szerencsére van egy élő lexikonunk, - mosolygott Cameronra Tsunade, aki szintén odaandalgott, a lábujjkörmöt nézegetve.

- Ennek a hatástalanítója a fekete Turmalin. Legtöbbször vadvízi folyókban fordul elő, jó kis hínáros, algás mederben. - elemezgette, mintha a szemébe egy teleszkóp lett volna beépítve. - Neked akkor a vizes blokkhoz, kell csatlakoznod, Adam, Trixie, Kieth, Emily csapathoz.

- Na és honnan tudjam, hogy nem csak egy fekete kavicsra bukkanok, ami nem az a trambulin kő vagy mi a fasz, amire szükség van? - Annyira nem hittem ebben a hókuszpókusz kő őrületben amit ezek kiokoskodtak, de mivel jobb dolgom úgyse volt, egy próbát megért a dolog.

- Emily felfogja ismerni. Minden csapatban van olyan aki jobban , vagy csak a saját kövét. de ismeri. Trixie segít majd Adamnek, nekik Aventurint, és Amaznit-ot kell keresni, ezek többnyire a folyóparton a homokban rejtőznek. Emily segít neked és Kieth-nek, nektek fekete Turmalint, Cirkont és Karneolt kell keresni. Mindegyik bent a folyóban gyakori, a tiedről már beszéltem merre lelitek, a Cirkon gyémánt fényű ásvány, áttetsző, vagyis nehéz rábukkanni, de jellegzetes vöröses árnyalata van, szeret a homokban megbújni. A Karneol pedig narancssárgás színű, a vörös algás kövek közelében gyakoribb, - mindebből, körülbelül annyit jegyeztem meg, hogy gyémánt, fényes, és folyó, bár valszeg az nem is az én kövem volt , hisz valami fekete koromdarabot kell keresnem. Remek lesz, már előre láttam.

- És a többiek meg bemásznak a vulkánba tufáért? - röhögtem a saját a viccemen, ahogy elképzeltem a sipákolásukat, ahogy a képükbe dől a láva, de kell ezeknek kincskeresés...

- Nem, ilyen nem lesz. Mészkőzetet kell majd keresni az egyik csapatnak Tsunade segítségével, mert abban a könyvezettben sok fontos ásvány képződik. - kis tudósunk esze kezdett kicsit idegesíteni, vajon még azt is tudta, hány fogam van betömve. - A harmadik csapat pedig bazaltbányába megy, ezt a csapatot én vezetem, és szerencsénkre láttam is ilyenhelyet, ahol biztosra veszem, hogy megtaláljuk amit kell. - vette komolyan a feladatát, s egy kiscserkész juott róla eszembe.

- Nem lehetne átmenni a másik csapatba, szerintem a bazaltbányában is van Pirit. - erősködött Jason, mivel szemlátomást abban a csapatban volt April is. Furdalta az oldalam, hogy mi történhetett , ami ennyire felbosszantotta őt, és is nem rejtettem véka alá kérdést.

- Mi miatt vagy ennyire fasirtban a kis hercegnővel?

- Hercegnő? Ez? Aki más ágyában fetreng, azt nem mondanám annak, sokkal inkább... - kapta fel a vizet.

- Elég! - szólt rá Ashley határozottan, szikrákat szórt szemmel.

- Hagyd, értelmetlen neki bármit is mondani, - szólt a témához April is.

- Na húzzunk már, kezd elegem lenni ebből a tétlenségből, vár a mészkőhegy, meg a Mohaachát, - türelmetlened Gerald, de végül nagy nehezen, csak elindult mindenki a dolgára. Három kicsapat szerveződött, Jason, April, Tsunade, Ashley, Gerald,Alex ment a mészkőhalmazba, Ashley utánuk kiáltotta, hogy vigyázzunk Kieth-re, akiről azt se tudtam nagyon ki fia borja, de nem volt lényeges elem. Rick-ék szorosan a fához kötözték kis ribanc Laoruxot, a száját is bekötve, hogy még csak véletlenül se kezdjen hangosan óbégatni , mi meg elindultunk a pocsolya felé kavicsot vadászni. Trixie vezette a csapatot, mivel elvileg ők átkeltek valami vad folyású akármin, és ott biztosan akad majd trambulin meg ciripp-ciripp vagy mi a faszom. Utáltam amikor más vezet, és mentem a semmibe akaratlanul is.

- Ennél jobb út nem volt? - tettem szóvá, mikor egy egy nagy, tetves ág az arcomba csapódott. Alig bírtam levakarnia ragadós kis fehér gennyládákat, amik még repkedtek is a fejem körül.

- A szakadékba is leugorhatsz, úgy lehet, hogy rövidebb - válaszolt hátra se nézve. Ilyenkor imádtam őt a legjobban, tudtam, hogy direkt szívat. Édes testvéri szeretet...

Némán libasorban ütemesen gyalogoltunk a sűrűben, olykor pár hulla mellett elbaktatva, akik már fegyvertelenül hevertek a földön. Acheron hiába vonta el az erőnket, némi bóvli karpereccel, az ő szóhasználatával élve mi mutánsok így is feltaláltuk magunkat.

- Azt hiszem megérkeztünk, - húzott szép pár gallyat a elől kocogó vezető húgom, s a többiek kíváncsian előrenyomultak, hogy ők is lássák a helyet. Sosem értettem, miért kell ezt...én csak szépen komótosan odasétáltam, elém terülő látvány úgyis megvárt. Olyan volt, mint a többi folyó, csobogott, vitte magával a hulladékot, s helyenként egy.egy szikla megtörte az iramát. Néhány belelógó fűzfa, és zöld bozót szegélyezte a partot. Igen ezért valóban érdemes tolakodni...

- Akkor, Adam és én a parton keresgélünk, ti pedig mentek úszni, sok sikert! - nevetve, háta mögé dobta a haját,s Adamet magával rángatva a part menti homokos, kavicsos részen kezdte a régészeti kutatást.

Mi hárman egymásra néztünk, majd úgy álltunk ott akár egy rakás tehetetten gyökér, de mivel én ott voltam,ezért természetesen nem vesztünk el a feladatban.

- Akkor munkára ! Emily és Kevin, ti bementek a vízbe, én pedig innen navigállak titeket, és vigyázok rátok. - adtam ki az egyértelmű utasítást - Ha valamit találtok hozzátok ki és Emily alaposan megvizsgálja a szárazon.

- Na nem gondolod, hogy én oda bemászok abba a nedves izébe, és a körmeimmel majd az iszapban turkálok?! El vagy tévedve drágaságom... - horkant fel a kicsaj felháborodva, mintha azt mondtam volna szedjen dinó szart.

- Miért akkor mégis hogy gondoltad, ha szabad kérdeznem ? - döntöttem oldalra a fejem érdeklődően, miközben kurvára nem érdekelt a véleménye. A Cavill lány sokszor azt hitte, hogy majd ő kiskirálylányként válogathat a feladatok közül, de mindig a pofikájára esett.

- Azért vagyok itt, hogy felismerjem a köveket, amikkel majd le tudjátok venni a karkötőt. Vagyis jelenleg egy kulcsszerepet betöltő személy vagyok. Ebből következik, hogy nem fogok ott bent dagonyázni. És ha rákényszerítesz, lesheted, hogy segítek neked. - karba font kézzel áll előttem, és képzeletben már láttam, ahogy a lábai a homokba gyökereznek.

- Ez nem kívánság műsör Emily, azt mondtam, hogy bemész, és megkeresed a köveket! - szóltam rá erőteljesen, de még csak egy szempillája sem rebbent meg.

- Mondtam már, nem megyek sehova! És ha bedobsz, akkor sem fogom semmit csinálni! - emelte feljebb az orrát sértődötten. Agyamra ment a hisztijével...

- Akkor Kevin, ugorj! - fordultam a már cipőjét levenni készülő fiúhoz.

- Mi van te se mész be? - Emily , már megint jártatta a száját.

- Remélem, ezt most csak viccnek szántad.

- Kieth vagyok nem Kevin, - igazította egymás mellé a lábbelijét a K betűs gyerek, majd a felsőjét is lekapta.Elég buzgónak tűnt, ezt szerettem.

- Akkor Kieth, keress egy fekete ásványnak kinéző követ a mederben. Mi itt kint figyelünk rád, és segítünk. - próbáltam valamelyest ösztönzőnek hatni, hogy ne hagyjon alább a lelkesedése.

- De ha vöröses színű Cirkont találsz az se baj, illetve itt oldalt látok pár algás sziklát, ott talán Karneol is lesz! Szurkolunk! - visított pom-pom lányként, a földre telepedve.

Teltek a percek, de még mindig semmi. Türelmetlenül néha közbekiabáltunk, pár,- Na találtál már valamit?! - kérdést, de mindig csak a hasonszőrű válaszokat kaptunk, és egyik se vezetett eredményre. Emily hajba való koszorút szőtt pár hínárból, de én azért próbáltam navigálni a vízben hasaló, olykor erősen egy sziklán csüngő srácot, akit a víz sokszor arrébb sodort.

- Ti meg mi a francot csináltok? - tértek vissza Trixiék, - Ti itt henyéltek, miközben szerencsétlen meg dolgozik? - bosszankodva a földre dobta a pulóverét, és oldalba lökött. - Húzzál befele és keresd a követ!

- Hagyjál már, örülök, hogy ti megtaláltátok, ez pedig itt az én dolgom, - pillantottam a kezében levő zöldes színű kőre.

- Össze kell dolgoznunk bazd meg!, Meddig fogsz itt kerestetni vele, holnap estig? Nincs ennyi időnk Shane! Mikor fogod már fel, hogy minél hamarabb le kell lépnünk innen? - kelt ki magából, Trixie és kikötözni kezdte a cipőjét. - Adam vetkőzz, te is jössz, ha már ez a két nyomorék itt napozik.

- Ezt a mondatot mindig örömmel hallom, - vigyorgott a Gl.-es ledobva a pólóját az egyik kiálló szikla darabra majd mind ketten, először óvatosan lépkedve a kavicsokon, bevetődtek a vízbe s keresgélni kezdtek. Így tényleg gyorsabban ment a munka, és a tervem megint csak beválni készült. Titkon bíztam benne, hogy Trixiék hamarabb végeznek, és lesznek oly lelkesek, hogy besegítenek nekünk. Utáltam a piszkos munkát, és minek csináljam én, ha van rá önként jelentkező is.

- A Citrom megvan! - bukott a felszínre Adam kezét az égbe emelve, melyben egy átlátszó, halvány vöröses árnyalatú kő csillogott.

- Cirkon, te hülye, na add ide! - futott a vízperemhez Emily, majd Adam dobása után elkapta a követ. - Ez valóban az - vizsgálgatta a fény felé fordítva. - Akkor már csak a Karneol van... - de ahogy ezt kimondta Kieht és a felszínre jött, egy hangos kiáltással.

- Ezaz! Végre megtaláltam! - örvendezett, és a levegőbe bokszolt ficánkolva, akár egy hal. - Karneol pipa!

- Hmm akkor nagyon úgy tűnik, hogy már csak Shane Turmalinja hiányzik. - jelent meg egy ördögien kárörvendő mosoly Trixie arcán, miközben a szeméből kisöpört egy nedves tincset. - Mit gondoltok, azt is mi keressük meg?

- Na ne szórakozz. Tudod ketyeg az óra.. - lettem egyre dühösebb, hogy megint valami idióta játékot akar velem űzni. - Adam merülj mélyebbre!- szóltam rá az emberemre.

- Neked se ártana egy kis pancsi Shane! - szólt vissza ellenkező stílusban.

- Azt mondtam bukj alá! - hajítottam felé egy követ, ami ugyan nem talált célt, de Adam legalább ment a dolgára. Ő azért tudtam mi a rend, még ha seggfejként is viselkedett olykor. - Ez nem az? - fogott a kezébe egy feketés, de sokkal inkább sötétbarnás kődarabot, ami jobban hasonított egy agyagdarabra, mint matt fekete kavicsra.

- Nem! Teljesen feketét keress! - reagált Emily , türkörttörően éles hangon.

Ahogy telt az idő, az én türelmem is úgy fogyott el. Erősen megfogant benne a gondolat, hogy mégiscsak bemegyek a folyóba, és én magam keresem meg azt a szart, főleg, hogy már a húgocskám is sztrájkolva a parton szárítkozott. Mikor már kész voltam levenni a cipőm, megjött a mentősereg Kieth személyében megint csak,

- Szerintem ez is pipa! - kifele sétált már, csurom vizesen, mint egy ázott kiskutya, de ott volt a kezében a lényeg! A matt fekete Turmalin! Vagy legalábbis bíztam benne, hogy az.

- Telitalálat, ügyes vagy kis búvárfiú! - nyomott egy puszit Emily Kieth arcára, aki erre vérvörössé vált.

- Ideje kijönnöd Adam, a rég nem látott cimborám, megint meglátogatni készül, - meredt a folyókanyarra Trixie. Követve a tekintetét, és az én szemem is nagyra nyílt a látványtól.

- Ez meg mi a kurvaélet?

- Ha láttad volna az Anakonda filmet tudnád, hogy egy bazi nagy kígyó,

- Na ne mondd, - hümmögtem az orrom alatt, de ez a geci kurva gyorsan közeledett, - Adam, húzd ki a onnan a beled gyerünk!

- De baszki beakadtam a nadrágom és kitépni se tudom, - rángatta a lábát ,miközben folyton a sziklához csapta őt a sodrás. A többiek gondolkodás nélkül a vízbe rongyoltak, de ők se értek el sikert, és már csak másodpercek maradtak.

- Kapjátok be mind! - káromkodtam dühömben, és már én is a vízben álltam. Gyorsan lyukat hasítottam Adam gatyájába, és hárman valahogy kitornáztuk belőle őt. Szerencsétlennek rendesen vérzett már az oldala a sziklától, szinte elevenen felkínálva magát annak a dögnek.

A kígyó odaért.

De mi már a parton voltunk.

- Ez nem sokon múlt. - feküdtünk a parttól jóval messzebb egy bokorban, mely biztos rejtekül szolgált a fenevad csúszómászó ellen.

- Ez MEGINT csak nem sokon múlt. - akadt ki Adam. - Egyszerűen már tele a tököm a sok mutáns vízi hernyótól, ugató vaddisznótól, akinek tigris karmai vannak, és az összes geci faszopó Acheron szüleménytől!

- Ezért kell minél hamarabb megszabadulnunk karkötőktől és visszavághatunk. Megvan a köve mindenkinek? - sürgetett mindenkit Trixie.

- Igen de nem akar kinyílni, - érintette többször hozzá az ásványt a karperecéhez Kieth.

- Add ide, lehet rosszul érinted hozzá, - kapta ki a követ Trixie, majd jó erősen hozzányomta a másik kavicshoz, amely kattant egyet. Mindnyájan köré gyűltünk, és némán bámultuk mi történik, mint mikor egy ezeréves kincses ládát talál az ember.

- Bassza meg ez tényleg működik,- törte meg az ámulatot Adam, majd mindenki vadul bökdösni kezdte a követ a kezében levővel.

De semmi nem történt.

- Hát ez elromlott, - hagyta abba a próbálkozást Adam.

- De várjatok, hiszen neki is más nyitotta ki. - nyújtotta Trixie az Amazonit Kieht felé, aki elvéve azt a karperecére szorította.

Az is a kattanással , örök szabadság hallelujájaként adta a tudtunkra, hogy kinyílt.

- Na gyere ide Emily, - ragadtam meg a lány kezét, s a a karikámra nyomtam a követ, de semmi. - Hogy baszná szájba magát! Milyen csavar van még ebben? - ahogy ezt kiejtettem a számon, eget-rengető mennydörgés rázta meg a földet, és hirtelen besötétedett.

- Azt hiszem inkább vissza kellene mennünk a táborba, és ott kiokoskodni,- állt fel a másik Lemmer, s a többiek is követték a példáját. Nem volt más választásom, így a bennem levő haraggal együtt dúltam át magam a dzsungelen, átkozva azt a sznob baromarcút, hogy ennyire megnehezítette a feladatunkat, s főként azért forrt bennem a düh legforróbb magmája, mert nekik sikerült, nekem meg még mindig ott csüngött a csuklómon az az acél perec.

A tábor, mint egy hangyaboly, annyira nyüzsögtek benne az ott levők, természetesen mi értünk vissza legkésőbb, de ez csak Adam és Kieth miatt történhetett így.

- Na nektek sikerült? - szalad oda Ashley fel-fel libbenő hajával.

- Áh, csak Trixinek és Kieth-nek. Lehet valami ellenkezőnem plusz még valami csavar van a dologban, jól megkeverte a szart ezzel, - vettem egy mély lélegzetet, idegcsillapítás gyanánt.

- Nem, mert nekem és Rick-nek is sikerült,- szállt be Conlan is, mutatva a csupasz karját.

- Fasza, akkor mégis mi a rohadás van itt? Jó, hogy nem kislábujjon kell piruetteznem, miközben nyolc darab antik porcelán tányérral egyensúlyozok a fejemen, baszki...- rúgott bele egy farrönkbe Adam. Átéreztem a helyzetét, csak én Acheront rugdostam volna, jól becélzott mozdulatokkal.

- De hát ez egyszerű így már. Conlan Gl.-es, Rick, pedig Szövetségi, és ha még bonyolultabb is, de hasonló a helyzet Trixie és Kieth esetében is. - magyarázta Jason, melyre elgondolkodva bólogattunk. Talán ez lehet.

- Egy próbát megér. - a szememmel a legközelebb levő Szövetségit kerestem, s Aprilt megtalálva felrántottam ülő helyzetéből. - Lássuk maradt e benned még Szövetségi vér. - húztam félvigyorra szám, és odaadtam neki a fekete követ, melyet vonakodva de elfogadott.

Síri csend telepedett ránk, és lélegzetvisszafojtva imádkoztunk egyszerre, hogy beváljon az felvetés. Csak a villámlások és mennydörgések tömkelege zavarta a szférát, s az eső halk kopogása neszelt. Bíztam benne, hogy ,mint a kaszinóban, itt is velem van Fortuna.

A karperecem kinyílt.

A csapat egy emberként bódult fel örömteli ódát zengve.

- Na akkor csapassuk, gyere goth lány, dugjuk össze amink van,- közeledett Adam a lány felé, aki kitért előle.

- Kösz nem. Gerald ha kérhetem? - adta a másik G.L-esnek a követ. Majd rohanva mindenki keresve magának egy szabadságot jelentő párt hatástalanított a karkötőjét.

- Van egy kis gond. - ácsingózott az általunk már kitaposott fű szélén Ashley a karkötőjét mutogatva. - Ha jól látom, nekem nem maradt pár. - Ekkor mindenki egy percre megállt, s szöget ütött a fejünkben, hogy az öröm mámorban, fittyet se hánytunk arra, mégis hányan vagyunk, és marad e mindenkinek karkötő nyitó partnere.

- De ha minden igaz tizenhatan vagyunk, ami pedig páros szám, - jegyezte meg Alex, s el kezdtem mustrálni kin maradhatott még karperec, mert képes voltam kinézni valamelyik idiótából, hogy kényelmesen elidőzik karján a fémmel.

- Túl csend van itt, nem gondoljátok, - vizslatta körbe a táborhelyet Jason, s ekkor leesett.

Senki sem énekelt

- Laorux! - sikította Emily a fa felé mutatva, ahol már csak a kötél tanúskodott arról, hogy valaha volt ott bárki is.

- Az a kettyós rohadt kis céda! - hajítottam a bozótba a kezem ügyébe kerülő dárdát dühömben, Már rég ki kellett volna nyírni, és nem babusgatni itt.

- Nem baj majd leszedjük ezt is, most az a lényeg, hogy ti ismét visszanyertétek a képességeiteket - állt kicsit elveszett bárány módjára, de Conlan mellé lépett, bástyaként védelmezve.

Nem voltam egy empatikus személyiség, még ha meg is hatott volna Ashley problémája akkor is örültem, hogy ismét szétáradhat bennem a rég nem érzett energia.

Nagy megkönnyebbülés volt, hogy immáron teljes-értékűnek lenni, de azért a Laorux probléma igencsak sértette az egómat, hisz az egyik emberemről volt szó, de tudtam hogy így vagy úgy de számolni fog a tetteiért.

Cam doki ezalatt neki látott a sérültek gyógyításához, Kassiához rohant először , majd sorban ültek utána, Trixie a vállával. Adam az oldalával, és a többiek is mind várakoztak a kisebb sérülések begyógyítására. Minden erőnkre szükség volt, így nem pazarolhattuk, néhány sebre az energiánkat. Az sem érdekel, hogy szarrá ázunk, hiszen addigra már, az a tipikus dézsából öntenék időre váltott a klíma.

- Lenne itt még valami, hogy tovább bonyolítsuk a szálakat. - ücsörgött a földön April egy kisebb fehér bogyókkal teli bokornál, s a kezében egy papír volt. - Acherontól nyúltam ezt a levelet, még mielőtt kirakott volna a cirkuszába, de sajnos egy kukkot sem értek belőle.

- Mégis milyen levél? - guggoltam le mellé, de számomra is idegenek voltak a betűk. - Hát ja, ez a maka-miki nem hiszem, hogy a nyomorék egyik szerelmeslevele lenne csak.

- Mit olvastok? - hajolt le Trixie is, és szemügyre vette a papírost.- Add csak ide egy percre, ez ismerős.- jobbról is balról is forgatta lapot, mire rájött valamire. - Ez nyándzsa nyelv.

- És te mióta tudsz nyándzsa nyelven? - húztam fel az egyik szemöldök fel a kérdéssel egy időben.

- Elég sokat utazgattam, és ragadt rám ez meg az - vont vállat,. - Na de, a levél így szól:

"Eljő az idő,harcra hív a dobszó,

Megszegetik az esküszó.

Halandó ember nem uralhat erőt,

Nem tűri az őserő.

Ideig-óráig a látszatát kapja,

Saját elméjének rabja.

Homály burkolódzik a végre,

Eső cseppen vérre.

Árnya, s ára van a létnek,

Meghal a lélek.

Többet, s többet ragad a kéz,

Érkezik a vész.

Tűzet oltani tűzzel kell,

Játssz végzettel." *

- Hát ez klassz, Shakespeare? - dobtam fel a kérdést, mert ez a szöveg nekem sem sokat mondott így elsőre.

- Ez sokkal több annál, - mondta egyszerre a két lány, egymásra nézve. Ők valamit tudtak már amit én nem, vagy csak ez is ilyen női hülyeség volt. Utáltam a rejtvényeket, a rébuszokban beszélést,az enigmákat, csak egy dolgot akartam, revansot, méghozzá jó kis véres leszámolással. Acheron csillaga leáldozott, már csak napjai voltak hátra, kész voltunk kamatostul fizetni azért, amit velünk tett.

                                                                                                                                                                                                     -Blyana-

* Alathea Venizélosz