Ashley-Conlan











Elvarázsolt a szemed,                        
nem értem könnyedet. 
Tudjuk, hogy rossz a kötelék,
nem érdekel mit mond a söpredék
Az életünkkel játszunk mindketten,
de ettől járunk a fellegekben.
Eljő a nap mikor felvállaljuk,
s a múltat többé nem fájlaljuk.







Tudom, hogy e csönd érzelmeket takar,

Tudom, minden gondolat előtör majd hamar,
Tudom, hogy az érzelem széttöri a gátat
Tudom, hogy a némaság öleli a vágyat.



Van mikor egy ember                           
olyan vonzalmat ébreszt bennünk,
hogy mikor a közelébe vagyunk,
elgyengülünk és az eszünk harcol ellene,
de tagjainkban érezzünk 
azt a mérhetetlen vágyat iránta,
ami elöl hiába menekülnénk,
hisz úgy sem tudunk,
mert a szívünk diktál,
és az akarat már mást is mond…



A szíved a torkodban dobogott, és nem számított mi lesz holnap, nem számított mi lesz fél óra vagy egy óra múlva.. Olyan pillanat volt, ami örökké tart. Az emlékeidben legalábbis biztosan.


Az, hogy te vagy nekem,                     
büszkeséggel tölt el,
és boldoggá tesz, ha csak rád gondolok,
de kétszer olyan boldog leszek, 
ha végre újra átölelhetlek,
s láthatom azt a szerető szempárt,
amely csak nekem ragyog,
s ha megcsókolhatom
azt az édes kis ajkadat, 
mely csak értem remeg.



Alapjában véve önző alak vagyok.
Túlságosan vágyódom a társaságodra,
                       semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.
               









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése